A hír hallatán első gondolatom ugyanaz volt, mint Zerónak a Vbőrön: "Gordon, bmeg!"
Aztán az agyamban elkezdett erősödni a zene, végül rázendített ezer boldog kisgyermek: "Köszönjük néked, Rákosi elvtárs!"
Elegánsan lépjünk túl azon a tényen, hogy a nagy sikerre való tekintettel immár másodszor adták át ugyanazt az utat. Azon is inkább hófúvásos-unalmas szombat estéken merengjünk, hogy vajon mihez kezdett egy sereg nebuló olyan szavakkal, mint "szolidaritás", vagy mondjuk "van rutinunk a válságkezelésben". Viszont nehéz feledni azt a tényt, hogy az iskolai propaganda és a gyerekek kampányeszközként való felhasználása leginkább a diktátorok módszere. Komolyan, mi a fenének kell 2010-ben kisiskolások előtt bizonygatni a válságkezelés sikerességét? Az a terv, hogy otthon meggyőzik anyut? Vagy az MSZP bölcs előrelátással már a 2022-es választásokra toboroz szavazókat?
Kampányolni sok helyen lehet. Szinte mindenhol. Én három helyszínt tartok számon, ahol szerintem a politikai kampány khm... illetlen dolog. Ez a három hely az iskola, a kórház és a templom.
Miért is? Mert e három helyen az ember gyenge - leereszti védőpajzsát, önállótlanná válik, és így könnyen befolyásolható. Ezek az elgyengülés helyei, azért is megyünk oda: az iskolában kitárjuk és kissé védtelenül hagyjuk az elménk, a kórházban a testünk, a templomban pedig a lelkünket. És gusztustalan dolognak tartom, ha egy opportunista politikus, vagy annak valamely híve kihasználja az önként vagy kényszerűségből kikapcsolt tűzfalat, hogy becsempéssze a maga vörös-narancs-zöld-hupikék trójaiját.
Gordon, sokkal rokonszenvesebb lett volna, ha inkább váltasz pár szót azzal az utcán tüntető féltucat emberrel. Miért kell kisiskolásoknak papolni? Tudom, ők nem ugatnak vissza, mert A) a felét sem értik az egésznek, csak szeretnének végre hazamenni B) tudják, hogy beírást kapnak a tanítónénitől meg az igazgatóbácsitól. Utóbbiaknak külön gratulálok: nem vagyok képes elhinni, hogy akkor is lezajlott volna ez a Rákosi-féle úttörő-látogatás, ha ők beintenek a helyi MSZP-nek.
A Vbőrön feltették a kérdést, hogy vajon mekkora lenne a felháborodás, ha valamely másik párt kezd korteshadjáratba egy iskolában. Nos, én attól tartok, hogy amint ez esetleg bekövetkezik, rögtön választ kapunk a kérdésre: a vagyonadó kapcsán lezajlott pálfordulás megmutatta, mennyire rövid a képviselő urak emlékezete, és azt, hogy milyen praktikus eszköz az orwelli duplagondol.
Várom a következő tuti kampányfogást! "Lendvai Ildikó a nyugdíjas társadalom fontosságáról beszélt egy újszülött osztályon" Akár...
Utolsó kommentek