citizen dotcom

1.

Laza csütörtök reggel a Ferenciek terén, felszín.

A Jégbüfével szemben, a kőpadokon négy napégette hajléktalan szundikál, ötödik társuk egy elkötött csücskű nejlonzacskóból szívja magába a vegyszergőzt. Japán turista-házaspár (lehetőségeikhez mérten) elkerekedett szemmel bámulják őket.

Nem akarok én semmi rosszaságot, de nem lehetne legalább a belvárosból kitiltani őket? Így olyan, mintha egy hatalmas gettó volna az egész főváros...

2.

Laza csütörtök reggel a Ferenciek terén, metró.

Egy fiatal csaj szállna le vastagtalpú nyári papucsban, de az ajtóban megbotlik, és a jobb papucsa bezuhan a peron és a metrókocsi közé. Egy darabig álldogál féllábon, tanácstalanul meredve az arasznyi lyukra és az alatta tátongó feneketlen mélységre. Már záródnak az ajtók, mikor látom, hogy megvonja a vállát, lekapja a másik papucsot is, és mezítláb megindul fel, a belvárosi flaszter felé.

Az AC-nek pedig igenis van egy-két jó száma:

 Ha a különféle adók, járulékok és egyéb marhaságok miatt csak a jövedelmem 60%-át kapom kézhez, akkor miért tanították gimiben azt, hogy a jobbágyságnak iszonyú terhet jelentett a földesúri kileced és a papi dézsma?

Igen, épp az adóbevallásom töltöm. :S

Őszinte részvétemet szeretném kifejezni a repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt 97 ember minden családtagjának, rokonának és barátjának.

Kívánom, hogy nyugodjanak békében!

Ma éjjel gyertyát gyújtok lengyel testvéreink emlékére, és erre bíztatom minden magyar honfitársamat.

Hagyományává vált e két népnek, hogy osztoznak derűben és fájdalomban egyaránt. Így a mostani tragédia fájdalmában is osztoznunk kell lengyel Barátainkkal.

Az Index mai cikkét végigolvasva furcsa érzés kerített hatalmába: amikor az ember érzi, hogy valami nincs rendjén, amikor érzi magában az idegfeszültséget, de hirtelen nem tudná megmondani, hogy mi az oka. Mindössze arról van szó, hogy Ortutay Gyula szobrát mégsem állítják ki az ELTE bölcsészkarán, tekintettel ellentmondásos és megosztó munkásságára. Újra átfutva a cikket belémnyilallt a hivatalos indoklás, és rögtön megtaláltam idegességem okát. Idézem: "Dezső [Tamás dékán] szerint most is dolgoznak olyan oktatók az egyetemen, akiket annak idején Ortutay távolított el állásukból. Ezért a szobor állítását a kari tanács nem is támogatta."

Ortutay Gyula 1957-től hat éven át volt az ELTE rektora, és jópár embert kirúgott. Számoljunk csak egy picit...

Ha 1957-től 1963-ig volt rektor, akkor az bizony 47-53 évvel ezelőtt volt. Tegyük fel, hogy csupa fiatal oktatót vágott ki az egyetemről, csupa kis tanársegédet, legyenek mondjuk 28 évesek. Ebből következik, hogy minimum 75-81 éves emberekről beszélünk. És akkor idézném újra a cikket: "most is dolgoznak olyan oktatók az egyetemen, akiket annak idején Ortutay távolított el állásukból"

A kérdés roppant egyszerű: miért?

Miért kell hetvenöt-nyolcvan esztendős bácsikáknak tanítaniuk 2010-ben, két évtizeddel a rendszerváltás után? Egyáltalán: hogyan beszélhetünk rendszerváltásról, ha a leendő értelmiséget olyan figurák tanítják, akik a Horthy-rendszerben születtek, a Rákosi-rendszerben szocializálódtak, és a Kádár-rendszerben építettek karriert?

Persze, most lehetne jönni a múlhatatlan érdemekkel, a tudományos géniusszal, a hosszú élet felbecsülhetetlen tapasztalatával - de sajnos láttam, hogy a valóság köszönőviszonyban sincs ezekkel a magasztos eszmékkel.
Az egyetemi büfékben szájról szájra járt a mókás adoma, miszerint a német nyelvtanárisok egyik alapvető fontosságú, százakárhány ember figyelmére érdemes előadását azért hirdették meg egy 60 fős kiselőadóba, mert az a földszinten van, és a liftnélküli épületben sajnos a tanár úr térde és szíve már képtelen felmenni az első emeleti nagyterembe. Így aztán közelharc folyt az állóhelyekért.

Nekem személy szerint volt szerencsém a pendrive, a Power Point prezentációk és a zinternet korában olyan előadáshoz, ahol a tanár (persze nem önerőből) kivetített egy nagyteremnyi hallgató részére - egy Word dokumentumot! Természetesen pöttyözött szóközökkel és piros aláhúzásokkal, ami belefér, no és bekezdésjelekkel, persze minden sor végén (írógép rulez!). Mindenki képzelje el, mennyit lehetett ebből látni a negyedik sorban.

A tananyag is roppant naprakész, elvégre a jövő humán értelmiségét (így a holnap gimnáziumi tanárait is) szülik e patinás falak. A francia szimbolizmusról említés sem esik, a 20. század komplett regényirodalmát letudják egy (!) előadással, amire ugye bejárni se muszáj - de szerencsére bőven jut idő olyan marxista irodalomtörténészek és gondolkodók munkásságára, mint Lukács György és Walter Benjamin. Bravó, ez kell 2010-ben! Néhány évvel ezelőtti tapasztalataimra hagyatkozva írom ezt, bízva abban, hogy egy kommentelő elküld a búsba, és belinkel egy idei ELTE-BTK-s kurzuskínálatot, tele korszerű és izgalmas szemináriumokkal és előadásokkal.

Elgondolkodom néha azon, hogy mit akarunk mi a politikusoktól, mit akarunk mi a rendszerváltástól addig, amíg a közintézményekben és egyetemeken, hivatalokban és középiskolákban ugyanazok az SZTK-szemüveges bácsik, ugyanazok a bukósisak-frizurás, páncélmelltartós Jolánkák és Gizikék dolgoznak, mint 1972-ben.

A hír hallatán első gondolatom ugyanaz volt, mint Zerónak a Vbőrön: "Gordon, bmeg!"

Aztán az agyamban elkezdett erősödni a zene, végül rázendített ezer boldog kisgyermek: "Köszönjük néked, Rákosi elvtárs!"

Elegánsan lépjünk túl azon a tényen, hogy a nagy sikerre való tekintettel immár másodszor adták át ugyanazt az utat. Azon is inkább hófúvásos-unalmas szombat estéken merengjünk, hogy vajon mihez kezdett egy sereg nebuló olyan szavakkal, mint "szolidaritás", vagy mondjuk "van rutinunk a válságkezelésben". Viszont nehéz feledni azt a tényt, hogy az iskolai propaganda és a gyerekek kampányeszközként való felhasználása leginkább a diktátorok módszere. Komolyan, mi a fenének kell 2010-ben kisiskolások előtt bizonygatni a válságkezelés sikerességét? Az a terv, hogy otthon meggyőzik anyut? Vagy az MSZP bölcs előrelátással már a 2022-es választásokra toboroz szavazókat?

Kampányolni sok helyen lehet. Szinte mindenhol. Én három helyszínt tartok számon, ahol szerintem a politikai kampány khm... illetlen dolog. Ez a három hely az iskola, a kórház és a templom.

Miért is? Mert e három helyen az ember gyenge - leereszti védőpajzsát, önállótlanná válik, és így könnyen befolyásolható. Ezek az elgyengülés helyei, azért is megyünk oda: az iskolában kitárjuk és kissé védtelenül hagyjuk az elménk, a kórházban a testünk, a templomban pedig a lelkünket. És gusztustalan dolognak tartom, ha egy opportunista politikus, vagy annak valamely híve kihasználja az önként vagy kényszerűségből kikapcsolt tűzfalat, hogy becsempéssze a maga vörös-narancs-zöld-hupikék trójaiját.

Gordon, sokkal rokonszenvesebb lett volna, ha inkább váltasz pár szót azzal az utcán tüntető féltucat emberrel. Miért kell kisiskolásoknak papolni? Tudom, ők nem ugatnak vissza, mert A) a felét sem értik az egésznek, csak szeretnének végre hazamenni B) tudják, hogy beírást kapnak a tanítónénitől meg az igazgatóbácsitól. Utóbbiaknak külön gratulálok: nem vagyok képes elhinni, hogy akkor is lezajlott volna ez a Rákosi-féle úttörő-látogatás, ha ők beintenek a helyi MSZP-nek.

A Vbőrön feltették a kérdést, hogy vajon mekkora lenne a felháborodás, ha valamely másik párt kezd korteshadjáratba egy iskolában. Nos, én attól tartok, hogy amint ez esetleg bekövetkezik, rögtön választ kapunk a kérdésre: a vagyonadó kapcsán lezajlott pálfordulás megmutatta, mennyire rövid a képviselő urak emlékezete, és azt, hogy milyen praktikus eszköz az orwelli duplagondol.

Várom a következő tuti kampányfogást! "Lendvai Ildikó a nyugdíjas társadalom fontosságáról beszélt egy újszülött osztályon" Akár...

Most, hogy a BKV háza táján némi mozgolódás tapasztalható, és a vezetés mind idegesebben próbál rendet pofozni, az átlag tömegközlekedőt bizony érik meglepetések. A reggeli szívás után ma este valami csodálatos dolog történt: Európában jártam! Vagy, valami Európához nálunk jóval közelebb eső helyen...

A 240E vonalra átpakoltak ugyanis pár Mercedes buszt a Volán állományából. Szép, sárga járgány, rohadásnyomok nélkül, elején a háromágú csillag. Mikor felszálltam, meglepett a tisztaság: a sáros latyak ugye adott ilyen időben, de a falak és üvegek nem voltak telefirkálva és lehányva, sőt hosszas szemlélődés után felmerült bennem, hogy időnként mosószeres ruhával is áttörölgetik gondos kezek. Az üléskárpit kopott volt, de tiszta, híján annak a földönkívüli eredetű, barnásfekete, rágógumiszerű szutyok-koncentrátumnak, ami minden második BKV ülésen fellelhető.

És legnagyobb megdöbbenésemre, a sofőr fűtött! Mert működött a fűtés. Mondom én, tiszta Európa! Nem láttam a leheletemet, nem kellett sapkában ülnöm, elgémberedett kezeimet tornáztatva. A egyik ámulatból a másikba estem, mikor elindultunk. Elmaradt a megszokott zakatolás, a fülbántó zúgás, a motor andalítóan duruzsolt. Nem voltak szexuális zaklatással felérő fékezések, valahogy a busz mindig meg tudott állni úgy, mintha emberi lényeket szállítana, nem pedig rózsakrumplit.

A Madárhegynél, ahol sikító motorral szoktuk elérni a hajmeresztő 50-es sebességet, most oly' csendben suhantunk, hogy még szundikálni is tudtam volna a kellemes melegben.
Szerencsére, ha újra át akarom élni a csodát, nem kell messzire mennem: az utastérben kihelyezett tábla igazolta gyanúmat, miszerint ezek a buszok békeidőben a 88-as BKV vonalon közlekednek.

Miért van az, hogy ugyanabban a megállóban, mondjuk a Kötő utcánál felszállhatok egy igényes és tiszta Merci buszra (88-as), vagy egy, a Fallout és a Mad Max világát idéző, rozsdás/büdös/jégvirágos borzalomra (240E)? Miért van az, hogy képesek az utasokra kenni, hogyaszongya az emberek rongálnak? Vagy talán az alvállalkozói járatokon kis szürkék utaznak? És miért, miért van az, hogy tömegközlekedést szervezni ilyen színvonalon is lehet, mégsem teszik?

Talán ha kirúgnak sofőrből még vagy egy tucatot, akkor visszafiatalodnak 20 évet a ronccsá hanyagolt BKV buszok...

Egy másik blogban született kommentemet másoltam be módosítva alant, mert fontosnak éreztem. A kérdés az volt, hogy vajon lesz-e olyan párt, ami majd felvállaja a valaha volt libsi szavazókat és gondolatokat.

Nem hinném, hogy a "valaha volt" libsi szavazókkal és gondolatokkal lenne baj.

A szadesz azt mondta, hogy liberális párt. Valójában nem az volt. Inkább valamiféle anarchista-ultrakapitalista-ultraglobalista színezetű katyvasz volt. És az "igazi" liberálisok köpnek egyet a szadesz nevének említése után, mert sajnos ez a párt kb. 20 évre előre bemocskolta ezt a szót.

A liberalizmus, az igazi liberalizmus egy tökéletesen vállalható eszmerendszer, ugyanúgy, mint a nemzeti konzervativizmus vagy a szociáldemokrácia (ld. Ny-Európa, pl. No.), viszont a szadesz NEM azt képviselte! És ez nagyon fontos. (A sok libsiző-véresszájú "mélymagyarnak" figyelmébe ajánlanám, hogy kicsit olvasson utána, mit is mondanak a "mélylibsik")

Szerintem.

A lényege nem a bőrtangás szivárványszívűek csípőtánca, nem a hazahőse-alázás a színpadon, és nem a nemzetellenesség. Nem a hiperglobalizmus és a paranoid-antifasizmus, nem a mesterséges romaszaporítás mindenáron.

Szerintem.

A lényege az egyén szabadsága - civilizációs-nemzeti korlátok között. Lényege a minimális állami beleszólás, a minél nagyobb mozgástér - törvények által szabályozva, természetesen. Lényege a másik véleményének, kultúrájának és nemzeti gyökereinek tiszteletben tartása. Lényege, hogy sem származásom, sem családi hátterem, vallásom vagy bőrszínem ne kényszerítsen kényszerpályára, hogy legyen lehetőségem feltörni - persze, ha ezt a lehetőséget elutasítom, semmi jogom az állam és az adófizetők tőgyén élősködni. Lényege, hogy mindenkinek joga van azt kezdeni az egyetlen életével, amit akar.

Szerintem.

Alapvetően életigenlő és fejlődéspárti, és igen, nagyon is hazafias eszmerendszernek látom. Az igazi liberalizmus stabil nemzeti alapokon állva nyitja szemét a kulturális-világnézeti-életvitelbeli másságra, nem pedig a gyökerek kiirtásával erőlteti az idegen befolyást (elvégre a "másság" relatív, csak az "ilyenség" tükrében értelmezhető. Tehát a másság tiszteletének feltétele, hogy az egyén azé' mégis legyen má' valamilyen!).

És nagyon sajnálom, hogy Magyarországon nincs olyan párt, ami ezt az eszmét egy kicsit is felvállalná. (Kérdés, hogy a mai magyar helyzetben van-e talaja ennek az eszmének. Elképzelhető, hogy 4-8 évig sokkal nyersebb eszközök kellenek, hogy némiképp helyrehozzuk a károkat. Ki tudja?)

Az LMP érdekes. Balos és zöld, antikapitalista és liberális, egyelőre amolyan "asse tudom mit akarok" hippiklub. De ha belegondolunk hogy a 3EP-s Jobbik miféle alakulat volt néhány éve... az LMP is felnőhet még. Meglátjuk...

Jaj Istenem, szomorú vagyok. Vigasztalhatatlanul szomorú. A Budapest Televízió volt a biztos pont a nagy magyar jelenkor viharában. Stabilan és rendíthetetlenül, kiszámíthatóan és rideg profizmussal hozta hétről hétre azt az utánozhatatlanul alacsony színvonalat, azt a már-már szürreálisan mély nívót, amely kiemelte a magyar csatornák sorából.

A Bp TV-re mindig lehetett számítani. Minden hónapban várhattuk, mint kisgyermek a karácsonyt, hogy vajon legközelebb milyen humanoid rémalakkal, milyen esztétikai atomvillanással, s a denevér babona milyen új szülöttével örvendeztet meg minket. Árván hagyott mindnyájunkat, a magyar internetes társadalom szegényebb lett egy ikonnal. Olyan emblematikus nevek illannak most tova a múlt ködébe, mint a Telejósda, vagy a Több mint egészség; nincs több csakratisztítás, nincs több fantomműtét, kihull a kézből a tarot kártya.

Jókai szavai bongnak lelkemben: "Vezess bennünket most, te halottaidban is óriás, e nemzet nagysága felé. Az örök hazában hirdessék nevednek emlékét a késő századok!”

Az oktondi Városlakó elkövette az év eddigi legnagyobb baklövését. Úgy döntött ugyanis, hogy Városlakónéval tervezett balatoni kiruccanásuk helyszínét a Magyar Álomvasutak egyik viszonylatán közelítik meg. Városlakó barátunk vonatsznobnak tekinthető: csak az Intercity jöhet nála szóba. Ennek oka nem könnyelmű urizálás, mindössze arról van szó, hogy gyerek- és kamaszkorában elege lett a rozsdaszagú kocsikból, az évtizedes kosztól ragacsos ülésekből, a lefosott vécékből és a sárgán opálos ablakokból.

Keszthely talán nem nevezhető apró falunak, pláne nyár derekán, megy is ám oda jó vonat! Méghozzá a Helikon Intercity. Eleve gyanús volt a duma, hogy nem kell helyjegy, mivel "A Helikon InterCity vonat kocsijait külföldi vasúttársaság biztosítja, az InterCity komfortot társaságunk nem tudja garantálni, ezért a vonat pót- és helyjegy nélkül igénybe vehető" (by Elvira). Node sebaj, az IC az IC, nem lesz itt gond. Lett.

Az, hogy kapásból 20 perc késéssel indultunk, egy dolog. Hogy ezt megfeszített munkával sikerült háromnegyed órára hizlalni, egy másik. De a Csehország vasúttérképével ékesített, zöldre mázolt marhavagon kivágta a biztosítékot. Kalandos történet sejlik már annak hátterében is, hogy miféle szél fútta a cseh vasutak vagonjait a Keleti pu.-Keszthely vonalra, de laikusként efölött nincs jogunk ítélkezni. Az utazás viszont nem csak térben, de időben is nagy távolságot ölelt fel. Visszatért a gyermekkor: rozsdaszagú fülkék, megvakult ablakok, zsírosan ragadós ülések, reményvesztett várakozás nevenincs állomásokon. Ez eddig mind rendben, de miért kell ezt a szánalmat nagyképűen Helikon Intercity vonatnak nevezni?!

Hazafelé részben helyreállt a rend: már nem IC-vel utaztunk (pontosabban: már nem volt merszük annak hívni), helyette magyar, egylégterű (fülke nélküli) kocsik voltak, egész szépen felújítva, számozott ülésekkel. (A szervezés csodája, hogy a Helikon IC számozatlan, cseh zabivagonokkal közlekedik, egy mezei gyorsvonat viszont IC-szerű kocsikkal.)

Természetesen a 20 perc késés már induláskor összejött, sőt volt az 25 is, a lényeg, hogy késő este, majd' egy órával a tervezett érkezés után döcögtünk be a Délibe. Talán részben a késésünknek köszönhető, részben a szervezetlenségnek és a többi vonat késésének, mindenesetre álltunk. Sok helyen, és sokat. Volt szakasz, ahol elégedetten konstatáltuk: kb. százzal döngetünk. Talán nem volt annyi, mindenesetre a pályaszéli táblák megengedték nekünk. Ám nem sokkal utána mintha megálltunk volna: elértünk egy olyan szakaszt, ahol 20 km/h volt a maximális sebesség. Minek az a nagy rohanás... A csúcs az volt, mikor gyorsvonatunk 10 percet állt a nagytétényi állomáson, hogy elengedje... a Martonvásárra közlekedő személyvonatot!

Most, hogy újra beleszimatolhattam az Álomvasutak elmúlás-illatú levegőjébe, eljátszott velem pár gondolat.

1. Az IC miért nem lehet IC? Miért kell egy szétesés szélén álló, késős-piszkos-görbe_fáknál_várakozós gyorsvonatot Helikon IC-nek nevezni? Jól mutat a menetrendben? Elmondhatjuk, hogy Keszthelyre is jár Intercity?

---

2. Miért nem lehet felszámolni a 20-as 30-as lóvasút színvonalú pályaszakaszokat? Miért nem lehet először ezeket felújítani, legalább az olyan frekventált szakaszokon, mint főváros-Balaton? Miért nem hozzák rendbe legalább annyira, hogy 60-80 km/h-val mehessen az a szerencsétlen vonat? Miért nem ez a legeslegelső? Szédületes lenne a hatás, érdemes kiszámolni, mondjuk Öveges professzor stílusában.

---

3. Akkor jöjjön egy kis matek, szöveges feladat. Ha egy vonat 190 km-t tesz meg 3 óra 32 perc alatt, akkor (A) mennyi az átlagsebessége? (B) egy 53,8 km/h-s átlagsebességgel araszoló roncsot hogy van képük gyorsvonatnak hívni? (C) ha a vonat 40 percet késik (ennyivel nő a menetideje), akkor 45,2 km/h-s átlaggal küzdi le a 190 km-t. Tudsz-e olyan, 2009-ben is használatban lévő tömegközlekedési eszközt, mely ennél lassabb?

---

4. Végül a kedvencem: miért hívják gyorsvonatnak (sőt IC-nek) azt a vonatot, ami bevár minden szemből érkező személyt, piroskát és arra tévedő kézihajtányt?

Fáj a szívem.

A Budai Parkszínpad remek hely volt. Egy hely, ahol Gerendás Péter adott koncertet. Mosolygós, virtuóz koncertet, mely magával ragadott, felvidított, felpezsdített minden nézőt. Kedves kamaszkori emlék.

És bizonyára volt ott még pár remek esemény, melyen nem lehettem ott. Mint ahogy voltak remek (és voltak feledhető) események, melyeken viszont ott ücsörögtem én is.

Megy ám az ötletelés ezerrel, hogy mi is legyen a mostani romhalmaz helyén. Emberek, akad egyéb hülye ötlet, kérek elnézést?

No lássuk csak...

KÖZPARK??? Minek? Ennek a kretén kerületnek és városnak? Ott a Feneketlen-tó - csövestanya és koszfészek. Ott a Kosztolányi Dezső tér - csövestanya, koszfészek és gördeszkás kiképzőpálya. A Bartók-szobrot meg inkább hagyjuk. Apropó! Mi történt a körtéri Móricz-szoborral? Főleg hagyjuk...

SZÁLLODA??? Pláne minek? Ott a Flamenco, mint már többen írták.

PLÁZA??? Ki a f...ranc menne oda plázázni? Plázázni a kék és piros metró vonalán kell, oszt kész. Ahogyan madárfüttyöt hallgatni sem a Nyugatihoz járunk.

LAKÓPARK??? Alig van még...

Lenne egy lázadó, felháborítóan és szemtelenül merész ötletem. Mi lenne, ha mondjuk a Budai Parkszínpad helyén felépítenék... a Budai Parkszínpadot?

Hogy lázadoznának a lakók? Mármint azok, akik évtizedeket húztak le egy koncerthelyszín tőszomszédságában? Mármint azok, akik bizonyára szívesen látnának ott egy plázát? Talán inkább a csöves- és drogostanya miatt lázadozzanak, meg a Feneketlen-tó környékének szégyenletes állapota miatt.

Most komolyan: ennyire nem kell már a kultúra? Ennyire nem kell hely szolid zenei rendezvényeknek, vagy urambocsá' fiatal, feltörekvő zenekaroknak? Ennyire nem kell ennek a kerületnek egy olyan helyszín, ahová akár még kulturális fesztivált is lehet szervezni? Pedig az jó pont tud ám lenni a T. szavazópolgároknál. Ott a tó, ott a színpad, ott a zöld... mi kell még?

Félek, hogy a válasz: mutyi-lehetőség.